Valahol a világban

Valahol a világban… Találtam egy helyet, azt a helyet, ahol nem vagyok egyedül. Veled vagyok!
Ez a hely az én titkos helyem, amit csak Te és Én ismerünk!
Ez a hely örök és bármi is történik ide mindig, menekülhetünk…

Mert ennek a helynek két ajtaja van! Ha akarsz, ide jöhetsz, nincs elrejtve csak láthatatlan. Van hangja, csak hallhatatlan. De, ha Te kinyitod az ajtód, megláthatod minden csodáját, meghallhatod minden hangját!
És ha szíved is kitárod, engem is megtalálsz, mert nem rejtőzködöm, csak te nem látsz…
Addig nem, míg szíveddel nem akarsz… Én régóta látlak, akkor is mikor te engem nem… Akkor is mikor ajtód zárva volt, mert az én szívem nyitva áll…
Csak Rád vár…

Kérlek, nyissd ki az ajtód, tárd ki a szíved, és én megfogom mindkét kezed, s elvezetlek a lelkem rejtekébe, hol rejtély nincs, sem sejtelem, csak Te meg Én kettesben…
Ahol minden a miénk, és rólunk szól… Csak Rád vár kedvesem…

De, ha Te bezárod az ajtód, és kővé válik szíved, én akkor is szeretni foglak téged… Nem felejtelek el én soha. Csendben sírok majd egy titkos helyen, hol senki sem lát, senki sem hall… Mikor már kisírtam magam előjövök és mosolygom, mintha minden rendbe volna…
Belül még mindig sírni fogok, de ezt már senki sem látja… Te sem…
Te az ajtód rég bezártad, és ha telik az idő kőszíved is talán megenyhül, és vissza-visszanéz:
’Elmúlt-elmúlt, de szép emlék…’

Ha egyszer túl leszek rajtad… ami lehetetlen… nem segíthet semmi csak egy új szerelem…
Akkor majd őszintén, mosolyogva tekintek vissza Én is…
És akkor szívemben új ajtó nyílik, a Tiéd mellett, és ott leszek Én…
De ne aggódj, nem feledlek Én… Soha- soha- soha nem feledlek Én…