Vak szerelem...

Mintha süket volnék,
s most már vak is.
Mi haszna mindennek . . . ?
De psszt!
Mit hallok most?
Egy szívdobbanás . . .
egyre közelebb és közelebb,
mérföldeket tesz meg!
És mi ez a fény
mit a vak láthat
mi ez mit érzek
melytől csak a távolság
mi tarthat

Oh érzekeim ismét elsuketültek,
de érzem,
ujra érzem a dobbanás erejét!
De most még kozelebb,
egészen közel...
itt a mellkasomban!
A szívem dobbanik,
s nem hagy nyugodni
várja az időt
a percet
hogy újra dobbanhasson

S újra csend.
Csak a vakító fény maradt!
Nem látom már többé a sötétet.
Mi folyik itt?
Oh látom . . .
Látom már,
akármilyen távol is van tőlem
látom már, hogy szeret!