Vágyódom

Hiába minden,
a csókjaidra,
ölelő karjaidra,
a szavaidra vágyom.

Itt zúg és vértlázít a zene,
hömpölyög a Moldva vize,
reszketek, ha csak rágondolok,
mit tettél velem,
milyen az igazi szerelem,
elmondtad, rásimogattad az arcomra,
elvittél egy csodás birodalomba,
ott, hol nincs senki és semmi más,
csak két test, mely párás
a felhevült vágytól, az édes kíntól,
hogy adhasson éltető nedűt
abból a kútból,
hová csak a mámor repít,
nem gondolkodsz,
már az sem segít,
elolvadni vágysz ölelő karokban,
szeretni akarod Őt még és még,
egyre jobban,
elveszni a szeme tüzében,
mikor rád néz a gyönyör hevében
és a Te neved súgja,
hogy csak Téged akar,
csak Te vagy a sorsa.