Vágyak Tengerében

Csengő szavaid örömét, elvetted már tőlem,
mely életet adott ,csalt belém.
Hangod buja zsongását kiölted,
miben megbújt a vak remény.

Kiraboltál, mint keserű rabló,
Ki tör,zúz, ha kincset nem talál.
Társam nem leszel, marad ki hűséges volt:
A Csend s a Kék Magány.

Álmom, miben Te voltál a Dal,
lassan szétoszlik az éjben,
de tétova kezem Téged, keres még, a hajnali sötétben
Féltelek, mert a Vágy mi Benned munkál, kínoz, meggyötör,
Menni nem tudsz, maradni félsz ,hiába költözöl.

Jön egy nap, amikor elfogysz s kihűl a szerelem,
amit megtaláltam Benned egy langy nyári éjjelen.
Nem maradt semmim, csak ábrándok, vad vágyak
Keserű sós, könnyek s kihűlt puha ágyak
A neved gyémántba vésve, egy fénykép az asztalon
Emlékek egy csókról, amire úgy vágytam, nagyon.

De ha majd más ölel, gondolj akkor is majd rám.
Tolakodjon lelkedbe, szívem és a szám.
Szerelmes álmaim, hangom s kék szemem
Ahogy kezeid fogják, gyengéden két kezem.

De makacs vagyok kemény, nem hagyom,
Hogy mi enyém, elvesszen, ha tartani akarom
Utat török Hozzád, át a messzeségen
Megfürdöm Veled még a Vágyak Tengerében.