Vágy

Úgy nyílsz ki szívemben kora reggel, vagy est után,
Ahogy fészkéből újra kél a holt Főnix madár.
Égek, ismét betöltöd testem, s szomjas lelkemet
És veled még szebb az álom, mi éjjel eltemet.

Bár messze vagy tudom, és sohasem lehetsz enyém
A legszebb szót mondanám, ami már bennem él.
Az érzés többet ér, ne legyen néma gondolat,
Csak annyit engedj meg nekem, hogy egyszer lássalak.

Ébren ezerszer megálmodom, mi lesz majd velünk:
Hol kerüljük egymást félszen, hol szerelmeskedünk.
Óvott emlékeim között már találtam helyet,
Ahol örökre őrizném a lopott perceket.

Kedves, tudom, hogy szívedben már én is ott vagyok;
A te érzéseidért is, adj hát egy szép napot,
S elfeledjük a világot, hol úgy is elveszünk,
Ott egymás álmát teljesítve boldogok leszünk.

Testünk a tiltott vágytól egyként forrna össze,
S halk ölelés szuszogása lopva lép fülünkbe,
Már érzem csókod számon, forró érintésedet,
Mozdulatainkból szült apró remegéseket.


És érzem bőröd ízét, majd hallom sóhajod,
És szemedben vesznék el, ha te is úgy akarod.
S míg egymásnak adjuk magunk: a testet és lelket,
Én gyáván súgnék gyönge szót neked: szeretlek

A beteljesült gyönyörtől kábultan pihegve
Hunyt szemmel feküdnék vigaszt adó öledbe.
Majd úgy érzem, bűnös álmom tiéd mégsem lehet,
Hisz én másé lettem, s neked is másé lett kezed.

Mondd meddig tart még időnk, ha nem találkozunk,
Így nélküled-veled vágyat még meddig hordozunk?
Agyamban visszacseng minden kísértő, mély szavad,
Örökké leszek majd veled szívemben gazdagabb.

Józanul jól tudom mindezt képzelnem sem lehet,
Mégis marcangolom magam: majd elveszítelek;
Ha búcsúznánk, teljesítsd végső kívánságomat,
Bár félek, vágyam az lesz majd, hogy újra lássalak.
2003.