Állok a vízparton,
Lendítem a karom.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Padban ülök, félek,
Körbe-körbe nézek.
Idegen arc, haj, hang,
Messze szól egy harang.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Állok az ajtóban,
Vizsgára tanultam.
Félelem torkomon,
Állok a vízparton.
Betegen, öregen,
Lehajtom a fejem.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Szívdobogtató sétaút
Szavunkat mozdulatainkat
Megnyújtotta a táj
Tőlünk sorakozott el a fasor
És minket növeltek a fák
És sziklákat szelíditettünk
Az volt aztán az élet
Okosan osztva minden
Hasznos fényt s meleget
Az volt aztán az ének
Meghitt lett a világ
Az volt csak a szeretet
Nagy tömeg járt előttünk
Nagy tömeg követett
Átáradt zengve rajtunk
Mint mindig ha nem számít
Már sem idő sem ember
S magába száll
felszabadul a szív