Állok a vízparton,
Lendítem a karom.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Padban ülök, félek,
Körbe-körbe nézek.
Idegen arc, haj, hang,
Messze szól egy harang.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Állok az ajtóban,
Vizsgára tanultam.
Félelem torkomon,
Állok a vízparton.
Betegen, öregen,
Lehajtom a fejem.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Szívdobogtató sétaút
Szavunkat mozdulatainkat
Megnyújtotta a táj
Tőlünk sorakozott el a fasor
És minket növeltek a fák
És sziklákat szelíditettünk
Az volt aztán az élet
Okosan osztva minden
Hasznos fényt s meleget
Az volt aztán az ének
Meghitt lett a világ
Az volt csak a szeretet
Nagy tömeg járt előttünk
Nagy tömeg követett
Átáradt zengve rajtunk
Mint mindig ha nem számít
Már sem idő sem ember
S magába száll
felszabadul a szív