Állok a vízparton,
Lendítem a karom.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Padban ülök, félek,
Körbe-körbe nézek.
Idegen arc, haj, hang,
Messze szól egy harang.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton.
Loccsan az ólmos víz,
Lomhán, lustán neszez.
Állok az ajtóban,
Vizsgára tanultam.
Félelem torkomon,
Állok a vízparton.
Betegen, öregen,
Lehajtom a fejem.
Szemeim lehunyom,
Állok a vízparton…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Szívdobogtató sétaút
Szavunkat mozdulatainkat
Megnyújtotta a táj
Tőlünk sorakozott el a fasor
És minket növeltek a fák
És sziklákat szelíditettünk
Az volt aztán az élet
Okosan osztva minden
Hasznos fényt s meleget
Az volt aztán az ének
Meghitt lett a világ
Az volt csak a szeretet
Nagy tömeg járt előttünk
Nagy tömeg követett
Átáradt zengve rajtunk
Mint mindig ha nem számít
Már sem idő sem ember
S magába száll
felszabadul a szív