Hulló csillagot láttam,
De boldogságot többé nem kívántam.
Már nem hiszek a tündér mesékben,
Örömteli kacagást már nem hallatok régen.
Még nem sokat éltem e világban,
De legkegyetlenebb fegyverét magamban találtam .
Úgy indult, mint egy gyönyörűszép álom,
Kedves mosolyát sokszor magam elött látom,
Csillogó kék szemét , mely mélyen a tekintetembe néz .
Vágyom puha ajkaira , hisz tudom , ízük mint a méz ,
És arra a halk suttogásra is : Szeretlek .....
Igaz , azon az éjen megfogattam , többé nem keresek..
De a lángoló sebek lelkemben maradtak ,
S miatta arcomon könnyek többé nem csorognak .
Neki adtam szívemet , örömöm , bánatom ,
Hogy egyszer visszakapjam örökké várhatom .
A mérgezett tőrt amit kezébe adott az élet ,
Tövig beleszúrta , s tartotta míg el nem vérzett .
E fegyver erősebb , mint a legerősebb méreg ,
Végtelenségig kínoz , de még sem öl meg !
Ha erős vagy lassan elmúlik hatása ,
Ha gyenge ez lesz szívednek utolsó dobbanása .
De én nem vagyok se erős , se gyenge !
Félek ígymaradok most már örökre ....
Hulló csillagot láttam az égen ,
De most kivántam , vérző szívből , de szépet .
Nem magamnak , kevesebb sebet , több örömet ,
Csak , hogy legalább Ő boldog legyen!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mostoha sorsuk van a verseknek, és nem csak itt a melleslegen.
Teszett a versed gondolatvilága, jó a keret, ahogy visszatér a csillaghullás, és kívánság téma, de mégis változik.
A ritmust nem érzem tökéletesnek. Nem tudom, létezik-e még olyan, hogy forma a mai verseknél, kötött forma, amit hajdan irodalomórán tanultunk, biztosan nem, de azt hiszem, a sor végi rímeken kívül valami ritmust is elvárunk a verssorktól.
Pl.
Már nem hiszek a tündér mesékben,
Örömteli kacagást már nem hallatok régen.
Ha kihagynád a második már-t, talán jobb lenne -,
Már nem hiszek a tündér mesékben,
Örömteli kacagást nem hallatok régen.
-, bár így sem egyezik a szótagszám, az első 10, a második 13, de talán ritmusosabb.
Ha felolvasnád magadnak hangosan a kész verset...?
És a vége is kicsit sántít. Az a csattanó, ami leginkább benne marad az olvasóban, meghatározza az egész versről a véleményét, s bár a megfogalmazott gondolat nagyon szép, az utolsó sor nem illeszkedik kellően.
Nos, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy igazam van, verset sose írtam. Hátha valaki hozzáértő is beszáll, és megcáfol.
A cicás versed 10 ponttal ott virít a topplista elején:))). És nem én adtam rá a 10-et, mert versekre nem merek szavazni, vagy csak nagyon-nagyon ritkán.