Utállak

Utállak, mert gyönyörű a szád,
Utállak, mert más jár hozzád.

Utállak, mert selymes a hajad,
S mert más kezéről a kosz hozzátapad.

Utállak, mert megbabonáz a szemed,
Mert máson tartod, miközben mellettem lenne a helyed.

Utállak, mert úgy nézel rám, mint egy barátra,
Kire lehet számítani, ha nem másra...

Utállak, mert nem vagy az enyém,
Önző vagyok...
Utállak mert nem veszed észre, valójában mit akarok.

Ha észreveszed, akkor azért utállak,
Játszol velem, mint az ember, meg az állat,
Érzelmek...

Nincsen más itt, csak az utálat,
Mert ha ilyen amikor utállak,
Milyen ha szeretlek?
Akkor hogy viselném el,
Mások hangját hangodon,
Alkony lenne nappalom.
De semmi baj, hisz utállak...
Akkor meg nem zavarhat engem,
Ha megöl a bánat...