Összeomlott belül a lélek
romok alatt fekszem, még élek
a teher lefelé nyom
egyedül merengek magányomon
Segítséget nem kértem
jót senkitől sem reméltem
vártam a csodát
sült galambból a vacsorát
A szeretettől is félek
igaz barátot nem remélek
megszomorít a magány
pedig én vagyok aki bezár
Mindig szomorúan élni
megtanultam a jótól is félni
elkerülni azt ki szeret
egyedül szenvedni az éltet
Barátom lett így a semmi
mit el nem lehetett tőlem venni
félve szemlélt a család
hogy emészti lelkem e lassú halál
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Tetszik nagyon! Volt nekem is ilyen korszakom, pár ilyen versem itt is fenn van, így átérzem nagyon amiről írsz! Viszont büszke-kivételes sors is ez, sokat tanultam az életről és a szeretetről, a világról és a tudásról!
Sok sikert kívánok hozzá! :smile:
Ez nem gondolkodásmód, hanem egy énvédő módszer... Szerintem!
Ám Deni bizton tudja miről is beszéltem...