Összeomlott belül a lélek
romok alatt fekszem, még élek
a teher lefelé nyom
egyedül merengek magányomon
Segítséget nem kértem
jót senkitől sem reméltem
vártam a csodát
sült galambból a vacsorát
A szeretettől is félek
igaz barátot nem remélek
megszomorít a magány
pedig én vagyok aki bezár
Mindig szomorúan élni
megtanultam a jótól is félni
elkerülni azt ki szeret
egyedül szenvedni az éltet
Barátom lett így a semmi
mit el nem lehetett tőlem venni
félve szemlélt a család
hogy emészti lelkem e lassú halál
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Tetszik nagyon! Volt nekem is ilyen korszakom, pár ilyen versem itt is fenn van, így átérzem nagyon amiről írsz! Viszont büszke-kivételes sors is ez, sokat tanultam az életről és a szeretetről, a világról és a tudásról!
Sok sikert kívánok hozzá! :smile:
Ez nem gondolkodásmód, hanem egy énvédő módszer... Szerintem!
Ám Deni bizton tudja miről is beszéltem...