Ursus, ma éjjel...

Mondtam már, hogy hiányzol?

Most itt ülök egyedül.

Míg valahol máshol alszol

Mellettem tücsök hegedül.


Néha úgy rám tör a vágy,

Pedig nem voltál sosem

Nekem szerelem. A lágy,

Néma est most oly idegen.


Most nem vagy, most kellenél.

Hát nem vagyok én bolond?

Kellesz, mint késhez az él,

Hogy testem mohón átfond.


Szuszogsz... Halkan... Nélkülem.

Néma körötted minden hang

És én járok: Csend elméden.

Ha felzúg kint a harang


Én őrizem meg álmod,

De vajh minek is teszem?

Ez vágy? Szenv? Vajon tudod?

Érzed az éj mit üzen?


Ursus, ma éjjel eszemben

Voltál: fejemben, álmomban.

Hiába zártalak hát el:

Ott voltál minden gondolatomban.