Újrakezdés

Nem szereted az életet?
Csak nézd meg a képeket.
S mint az alkonyatban halványuló napsugarak,
Úgy enyészik el, ami neked is fontos.
Órádra nézel, pedig nem pontos.
Úgy omlik szádban miden apró falat,
Mintha az lenne az utolsó.
Legyen ez az utószó.
Én boldog, vidám lettem,
Mert kinyílt a rózsa kertemben.
Virágba borult a hűvös erdő,
Nem engedi a nyári napsugarat lombjai közt.
Úgy borul rám, mint házra a tető.
S a bokrok eltakarnak a gonosz tekintetek elől.
Vígan, boldogan élek mindentől távol,
Patak szélén fekszik a kis tábor.
Ha véletlenül egy-egy ember rámtalál,
Végigmér, beszél is velem talán.
Elmondom neki mily jó itt élnem,
Vidáman, csendben, békében,
Fák árnyékában, szelíd állatok hajlékában.
Itt a patak partján egy kicsiny sátorban.

Nézem a halványuló napsugarat,
Mit magához ragad az alkonyat.
Én imádom az életet,
Boldog lettem hetek alatt.
A fejemben megmaradt képeket.
Boldog lettem hetek alatt.
Nem kell nekem semmi más, csak egy sátor,
Jó messze a várostól, az ódon vártól.
Letelepedem én a világon bárhol,
Csak messze a várostól, az ódon vártól.