Újra velem van a magány

Újra rám talált érzem,
Átölel, lassan, fájón éget.
Emészt és kínoz egyre jobban,
Bennem van egészen, s én vele vagyok minden gondolatban.

Belém lát,
Ismer, tudja, mi az, mi fáj.
Próbálnék futni,
De nem hagy egyedül kihunyni

Lelkem meggyötört, szívem egyre kisebb,
Elhull lassan életem, mint őszi fáról a halott levelek.
Fáj létem, fáj egészen,
Lassan bontja szét felépített énem.

Bolyongok egyedül, Vele kettesben,
Már nem létezem, csak vagyok csendesen,
Mert újra rám talált,
Újra velem van a magány.