Új viking halálváró

Ha halok, harcban bukjak el,
Acél legyen majd gyilkosom,
Ne párnák közt tűnjek el!
Ne ez legyen a sorsom!

Harcolok a győzelemig,
Vagy halálomig harcolok.
Az utolsó csepp véremig,
Én mindhalálig megállok!

Walkűr jöjjön értem akkor
Utamat vérhattyú mutassa,
És ha eljön értem majd a kor,
Én legyek Odin harcosa,

Ki támad majd az alkonyon,
És újra hősként bukik el.
Fivérek járnak nyomomon
És mellkasomon itt a jel!

Nem halhatok hát párnákon
Elhagyatva a vénségben,
Egyedül a bús homályon,
Teherként csak az életben!

Hát újra csak azt kívánom,
Vad csatában vesszek én el,
Némán ejtsem el a kardom
Bennem győzelem hitével,

Vagy mit bánom én, úgy haljak,
Hogy a hitem is foszoljon,
És ők, kik mellettem állnak:
Minden fivér elbukjon,

Egy se maradjon áruló!
Látjuk majd egymást odaát,
És rózsa lesz majd viruló,
Ha sebfullánk hoz ránk halált.