Úgy lopódzik belém a bánat,
Mint egy hangtalan, nagy árnyék,
S amint meglátom, nyitnám számat,
Majd nagyot kiabálnék.
Magamtól nem véd senki meg már,
Magam bűnét én viselem.
Bánat és bűn: mindkettő hozzám jár,
Sírok? Hát sírnak velem.
Ha nevetek, öngyűlöletem
A halálba kerget végül,
S szívemben vár a tüskés verem:
Azt kapom – büszkeségül.
Ha síromon falevél rezzen,
Végső sóhajom száll tova,
Hogy elbúcsúzzak, s megkeressem,
Mit nem találtam soha.
Egy lobogó beszélni kezd majd,
És egy dárda égbe ivell,
Görnyedt hátba mártózik véres kard:
Ódát zeng törött szívvel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások