Úgy lopódzik belém a bánat,
Mint egy hangtalan, nagy árnyék,
S amint meglátom, nyitnám számat,
Majd nagyot kiabálnék.
Magamtól nem véd senki meg már,
Magam bűnét én viselem.
Bánat és bűn: mindkettő hozzám jár,
Sírok? Hát sírnak velem.
Ha nevetek, öngyűlöletem
A halálba kerget végül,
S szívemben vár a tüskés verem:
Azt kapom – büszkeségül.
Ha síromon falevél rezzen,
Végső sóhajom száll tova,
Hogy elbúcsúzzak, s megkeressem,
Mit nem találtam soha.
Egy lobogó beszélni kezd majd,
És egy dárda égbe ivell,
Görnyedt hátba mártózik véres kard:
Ódát zeng törött szívvel.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?