Tűrni nem egyszer, nem kétszer,

Tűrni nem egyszer, nem kétszer, nem hatszor, nem hétszer, tűrni mindaddig a pontig, míg szívedben nem vérzel. Kiállni akkor is, ha úgy érzed, szívben a végét járod, s mosolyogva nyakadba venni a kétszínű világot. Mosolyogni, mikor belül tengernyi könnyek hullnak, leplezni mindent, mindazt, mi oka a búnak. Úgy hinni, a bajod mindenkiénél több, míg nem látod, mások szeméből is hullik könny. Mindenki érez fájdalmat magában belül, mindenkit bánt valami, amit csak ő érthet egyedül. A világnak azonban másik arca is van, szép is tud lenni, csak ezt tudni kell meglátni a gondban. Mikor nyári alkonyon arcod balzsamos levegő simítja, mikor őszi hajnalon színek százai táncolnak dalolva, mikor télen lehull az első, tiszta hó, mikor tavasszal újjá éled minden ami jó, jusson eszedbe, ne csak a rosszat készülj látni, a világban van még jó, csak meg kell találni.