Tudnál-e?

Tudnál-e?
Tudnál-e máskor szívemhez szólni?
Mikor arcomon ráncot ránc éri
Ha gesztenyeszín hajam hófehéren
suhan át majd a téli messzeségben

Tudnál-e máskor engem szeretni?
Ha remegő ajakkal tudok csak nevetni
Téged megölelni csak lassan,gyengén
Megcsókolni ritkán,enyhén.

Tudnál-e ezután tovább keresni?
Ifjú szíveddel vénasszonyt szeretni?
Kerek szoknyámon szunnyadnak a fodrok
Sírni utánam,bár nem is fogtok?

Tudnál-e ezután énvelem álmodni?
Hűvös estéken csillagot számlálni?
Tudnál-e derűsen harsogni?
Ha én folyton hallgatok
Hosszú séták helyett
Inkább haza ballagok

Tudnál-e messze szállni?
Ha törött a szárnyam
Ha majd végleg szétfoszlik
Minden bohó vágyam

Tudnál-e változni?
Ha én ilyen maradok
Te még élsz s virulsz,
Én a sír felé haladok.

Tudnál-e hű lenni?
Ha én már csak hűtlen
Itt hagylak téged a borongó ködben
S Isten angyalával elalszok csendben.