Trónfosztott királyság

Egy mosollyal kábította el,
otrombán sajátított elmét;
- az akarni vágyás táplálta nyelvét -

Fetrengő csillogás tárult,
kábítószeres őrület:
ahogy a szájához tapadt szemek
kart terjesztenek.
Rá gondolnom méreg;
mint fáról az öreg kéreg,
szakad rólam a tartóelem.
Toporgó háncs az;
mint magamban a szót, termelem.

Másra tekintett s az élet,
mint filmet – engem vetített,
míg egy barátság sárgult,
szívemben az érzés egyre tágult…

Vak torzulat vett erőt szívén,
- áltatott gyűlölet –
porzó terményként vágta szét az őrület.

Rabló vagyok!
Királyságot fosztottam. Enyém lett a nyereg.
Az ócska szósalak aludni tért,
s a tündérmosoly véget ért.