Egy könnyáztatta arc kísér utadon;
Vigyáz Rád, hogy el ne tévedj,
Könnyezik a lelked, ha nem is mutatod,
Én, aki kísérlek, érzem.
Felszárad a könny, de Te csak hullatod,
Végtelenül fáj, hogy vége,
Te is hibáztál, de mindegy, tudhatod,
Ha sírsz, megöl szerelmed mérge.
Mától már végleg más eget bámulok,
Más az utunk már örökre,
Szívem kicsiny virágára borulok,
Harmatként hullik rá könnyem.
Mikor vége lett, azt hittem, „meghaltam”,
De makacsul s kegyetlenül
Nem kísérlek tovább, magadra hagylak,
Tovább tudok menni egyedül.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?