Tolvaj

Tolvaj vagyok nem tagadom,
Mások életét is elrabolom,
A szíved volt a tökéletes célpont,
Sokat akartam és bánatot okoztam.
Összetört a zsákmány amit loptam...

Önző tolvajnak kijár a büntetés:
Zsákmány nélkül marad a sötétség,
A rideg cellában, a kinzó magányban,
Az összetört szívet siratja!

Arra gondol hogyan tehetné jóvá,
De tettére nem kap feloldozást!
A tolvaj örökre rab marad,
Hiába szedegeti a széttört darabokat...

Utoljára még felnéz a Holdra,
Homályában a töröt szívű lány arcára,
A gyarló teste lassan lehull a földre,
Bünös lelke távozik az ördög kezébe...