Titkolt szerelem

Amikor szemembe néztél és azt mondtad szeretsz,
Úgy gondoltam, talán igaz lehet.
Amikor könnyet hullattál értem,
Úgy éreztem, érdemes volt élnem.

Tudtuk mind a ketten vétkezünk, ha megtesszük,
Lángra lobbant két kis szikra,
s ebből lett a szerelmünk.

Köszönöm neked az együtt töltött órákat,
Így már elkerüli szívemet messziről a bánat.
Látom, Te is boldog vagy velem,
Őszinte szavakkal felelsz nekem.

Érzem szemed nem enged sehova,
Tekinteted mindig elkisér a távolba.
Vigyázol rám, mint gyermekére egy édesanya,
S óvol, védel, féltel, mint még senki és soha.

Köszönöm neked ezt a szerelmet,
Szeretném, hogy tudd, elért hozzám szived.
Szeretlek Téged én is Kedvesem,
S erre rádöbbentem egy forró éjjelen.

Ezt az éjszakát követték a nappalok, a hosszú hetek, a gyönyörű hónapok.
Az idő olyan gyorsan múlik véled,
Mintha pillanatokra látnálak csak Téged.

De vétkeztünk, s ezt tudjuk is.
Magyarázatnak itt helye nincs.
Csak a boldogságot kerestük,
S így történt, hogy egymásra leltünk.

Boldogtalan voltál, s én is.
Megbántottak, mint engem is.
Vigaszra leltünk egymásnál,
Szerelmünk söpört mindent, mint egy hurrikán.

Két szerelmes szívről szól e történet,
Kik soha nem élhetnek egymás mellett,
Érzéseiket el kell titkolni,
S az igaz szerelemtől kell szenvedni!