Tisztán látva

Elképzellek téged a nyári lombok suttogó alakjában
A föld a levegő a tenger csillagtiszta formáiként
Egy hajdani élet okosságát áldva

A vallomás amit megosztunk
Vacogó öröménél édesebb mikor a hallgatást
S ahogyan képzeletem
Énekkel s színekkel szól s jégárként
Rianó források dallamának
Égfehér harmatával

A szerelem kicsiny állata mely
Légies lábnyomát hagyta
Ködmosta csalitán
Megágyazza a surranó fények s csókok fészkeit
Tebenned benned őbennük is talán

Te aki hiszel a szeretet és az idő
És a magány hatalmában
Emlékektől csorduló könnyek fuvalmában
A mostban a mában
Azelőttben
Mosolyogtasd meg lelkem ajakát árva álmaiddal
Mily könnyűek azok mily
Jászol-szelídek mind

Tréfát űznek az éjszakákból
Megilletik a nappalt
S kitárják tükrükre
Az emberek látására
Arcunkat.