Elszaladó időmnek támasztom a hátam,
nézek a homályzó fényfoltokon át,
a világot e kis dobozba zártam,
mégsem veri rám az út porát.
Minden csatornaváltás közben,
dobbant bennem a kóma,
belülről rohadok szét érzem,
mint hajdanában Róma.
Én csak fekszem,mint egy dög,
már régen ő irányít engem,
mert hagyom ha sikít,ha nyög,
vagy sírok,nevetek ha van kedvem.
Saját szagomban vergődök,
s minden szereplő szavát ellopom,
én a hegyhez kötött aranyrög,
álmaimban kikapcsolom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-16 00:00:00
|
Egyéb
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?