Tétlenség

Nem voltál enyém soha sem
Még nem éreztem csókod sem
De itt voltál mellettem
Csak barátként de én velem

Rám bíztad minden titkodat
Sokszor átbeszéltünk napokat
Nem egyszer-kétszer nem hétszer
Éveken keresztül. Emlékszel?

Te voltál a középpontban
Bármi történt megosztottam
Ha bajom volt vigasztaltál
Ha sikerem magasztaltál

És ez így volt fordítva is
Nem hanyagoltalak, csak picit
De nem korlátoztál, nem szoltál
Nem haragudtál, csak biztattál

Tudom, minden jó volt és szép
De nekem ez még nem volt elég
Többet akartam.. a szerelmed
És úgy éreztem, enyém lehet

De nem lett, nem lehetett
És talán már sosem lehet
Könnyeid hullottak miattam
De szívedet meg nem kaphattam

És miért nem? Nem tudom
Nem mondom, hogy nem is akarom
De ez már nem számit nagyon
Legjobb ha az egészet hagyom

De nem tudom! Mi a szerelem?
Mit kellet volna tennem?
Nem vagyok az esete és kész?
Ilyen egyszerű az egész?

Tudom, csak törődjek bele
És ne foglalkozzak annyit vele
Így csak körbe forog a kerék
És amit tényleg élek az kevés

Hiába tudom mit kell tennem
Nem teszem, hisz itt vagy bennem
Körülötted forgok még mindig
Lehet ez már így marad a sírig?

Gondolok rád én nem keveset
Vajon ott vagyok még te benned?
És gyötör a rengeteg emlék?
Vagy már eszedbe se jutok rég?

Ez ellen nem tehetek semmit
Dehogynem! De nem akarok tenni
De akarok! De nem hagyhatom!
Nem tudom én már mit akarok

Dehogynem, téged csakis tégedet
Mit meg nem adnék ellnem hiheted
De megzavarni az életed nem fogom
Sorsunk talán egyszer még egybeforr