Természet

Virradatkor a nap sugarai felfénylenek,
Ébresztője lesz ez minden élőlénynek.
Dalra fakadnak a hajnal első madarai,
Döngicsélnek az életet adó méz készítői.

Érkezésükre a virágok is készen állnak,
Szirmaikkal hatalmasakat nyújtózkodnak.

Szemek ezreiből távoznak az álmok,
Zajos csörtetéssel közelednek az állatok.
Erdő, mező, víz és levegő,
Rejtekhelyükből sok állat jön elő,
Elijesztheti őket mégis az, akinek ujján a ravasz.
Természetbe megy a pihenni vágyó,
Szabad, érintetlen világot látni akaró,
Diadalmaskodik Rousseau, a híres gondolkodó.

Andalogni az árnyékot adó erdei fák alatt,

Körültekintve észrevenni az apró kis csodákat.
Önfeledten a széllel együtt repülni,
Rád ragyogva a nappal sütkérezni.
Nyugovóra térni, ha beköszönt az est,
Emlékképek sokaságával aludni rögvest.
Zápor és zivatar álmaidból fölébreszthet,
Ez az eső a földekkel csodákat tehet.
Talán most végre újraéledhet minden,
E világ szépségei felfrissülhetnek itten.
Derült, kék ég köszönt rá az új reggelre,
Ezernyi napsugár érkezik az elázott növényekre,
Terméseik majd vígan nevetnek az emberekre.

Ha figyelmesen fürkészed a világot,
Ismét gazdagodhat meglévő tudományod.
Szivárvány tűnhet fel az égen,
Záporos, villámlásokkal teli, napos időben.

Bármilyen vízpart közelében is légy,
Egy dolgot el ne feledj még.
Nincsen annál szebb látvány a világon,
Naplementét nézegetve üldögélni a pázsiton,
Ezután is élni ezen a tájon.

Éli az ember a saját világát,
Látja környezete szörnyű pusztulását,
Segítség kérését oly kevesen hallják,
Zárószavam zengje a világ javulását!

(2009)