Teliholdkor

Néha éjszaka egy sápadt arc figyel.
Kráter szemének álomtükre
áttetsző palástot von fejünkre,
mint titkos angyal-glóriát.
S a csillagok, e millió Góliát
apró lámpásoknak tűnnek csupán.
Talán ott felejtette őket valaki
ősi idők hajnalán,
s most pislákolva égnek,
mint gyertyák óriások asztalán.

Néha éjszaka egy sápadt arc figyel.
Ismerem már millió éve,
álmatlan éjszakáim szentélye
előtte mindig nyitva állt.
S ha nyugtalan lelkem vigaszért kiált,
mégis az álom ösvényére lépek,
s ezüst szárnyú tündér-lények
üdvözölnek, miközben táncolnak a fények.
Egy nehéz nap után végre
az örökkévaló csarnokába érek.