Téli álom

Éjjel van, lassan felébredek,
Az ablakomban hóemberek.
Csalogatnak engem, „Gyere ki”,
Hallom alszik itthon mindenki.

Kidugom a lábam a kőre,
Felállok és lépek előre.
Nyílik az ajtó, előtte hó,
Szép, fehér minden, csalogató.

Melegen ölelnek a pelyhek,
Felhőkön át nézem az eget.
Tűz önti el testem, jólesik,
Kezeim angyalok keresik.

Könnyű vagyok, szinte repülök,
Egy felhő hátára felülök.
Kezem-lábam már alig érzem,
Csakis a hulló havat nézem

Angyalok közt fekszem a földön,
Jégbe fagyott mind a tíz körmöm.
Ruhám jeges, merev és fagyott,
Engem minden élet elhagyott.

Arcomra a mosoly ráfagyott,
Szívem egy utolsót dobogott.
Csodás pelyhek úsznak az égen,
Mesés kép a fekete éjben…