Télből tavasz lett

Kinn már virágoznak a fák,
Minden zöldbe borult,
Szívünk csak szerelemre vár,
Szerelemre nyílt, már nem szorul.

Szorult mikor hideg tél volt,
Hideg volt a szívem is,
Parkban, hol az első csók volt,
Azt gondoltam, ilyen nincs.

Igaz volt minden szó, azt mondtad,
S én hittem is neked,
Álmomban sem gondoltam volna,
Hogy te hazudsz nekem.

Elváltunk egymástól szépen lassan,
Nem akartam, hogy így legyen,
Hát, sajnos ilyenek vannak.
Sors, végzet! Ez az élet, menjen!

Akkor még szomorú voltam nagyon,
De ez elmúlt már régen,
Most tavasz van boldog vagyok,
Már örülök hogy vége.