Elolvadt a hó,
Zöldül a rét,
A Jóisten fölénk nyújtja kezét,
Megnyugvást ad és tán reményt.
Nevet a nap.
Hallgatom a daloló madarakat.
Fecskefészek épül az eresz alatt,
Lent masíroznak a hangya hadak.
A Duna árad,
Halkan simogatja a fákat,
S az ébredező kis, fehér házak
Valamit éreznek, valamit várnak...
Az első virágok, az első méhek,
A semmiből újra és újra élet,
Így kezdünk el minden évet.
Csak nézem az ismerős, régi képet...
A tavasz hát újra megszületett.
S idén tán én se kaktusz, csak süni leszek.
A szél nevet, a langyos szél kinevet,
És nem fújja el- itthagyja a könnyeket.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?