Te voltál a fény, mely éjsötét szívemet
szikra-csillagként ragyogta át
Te voltál az, ki úgy tudott szeretni
Ahogy még senki más.
Te voltál a csend, a harag szürke viharában
Melyet emberek száza szült
S te voltál az, ki egy szó nélkül
néma léptekkel elszállt, tovatűnt...
Te voltál a minden, de mára semmi lettél
Nem pendíted már meg szívem húrjait
Hogy lehet az, hogy lázasan szerettél
Mégsem lehetsz már velem újra itt?
Te voltál a vágy, a perzselt szenvedély
Milliókat adtam volna tiszta lelkedért
Te voltál az álom, s a fájó valóság
Te voltál nekem a legnagyobb csalódás...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?