Te vagy

S láncként gyöngyöző percben,
Csillag világitotta éjben,
Hamu közt ringó szóban,
A bársonyos pillanatban
...ott vagy Te.......

Arcodat friss fehér márványok lengik körül,
A foszfortól zöld fény ennek örül.
Szintelen festékkel festek most,
Mert a nagy semmiség már elbomlott.

Kristály tiszta szemeidben ott van a múlt,
De helyébe a jelen gyökerét ülteted,
Avar mennyiségű gond most a fejedre zúdul,
De remegő testedet egyre csak erőlteted.

Szemtelenül sárga ceruzám csak ír...
Mert arra kényszerítem,
Hogy leírjon téged
Téged....akiért éjbarna szemem annyit sír

Kép vagy a tájban,
Szó vagy a csendben,
Hó vagy a télben,
Te... a minden vagy ....Nekem.