Te, mint emlék

Egy esőcsepp csordul le az ablakon
Cikázva, kerülve ki mindent konokon.
Egy könnycsepp csordul le arcomon
Hasítva fájdalmat szívembe nagyon.

Egy könnycsepp, mely lelkemből fakad
Egy könnycsepp, mely szívemben marad,
Egy könnycsepp, mely érted született
Egy könnycsepp, mely érted hal meg.

Emlékek hada villan fel előttem,
Mosolyognék, de nem tudok.
Szívemre nehéz súlyként nehezedik rá,
Sok az emlék nem fér be hozzá.

Mi legyen most, mit is tegyek
Maradnak hát a szép emlékek,
Melyek szívemnek kedvesek,
A többit örökre elmossák a könnyek.

Volt egyszer egy élet, mely most már emlék,
Volt egyszer egy élet, mely szívemben ragyogott rég.
Van most sok emlék, melyek közt van egy kedves
Te lennél az, ki szívembe fájdalmat éget.

Fájdalmas az érzés, hogy tudom, Te már lenni emlék,
Fájdalmas az érzés, hogy tudom, ez már nem lesz másként.
Fájdalmas az emlék, melyet szívemben hordozok,
Rád gondolok?... Igen!... s egy könnycsepp csordul le arcomon.