Fájón törnek fel belőlem a szavak
Üres, sivár a lelkem, kiszáradt sivatag
Nincs enyhülés, arra mi fáj
Ismeretlen idegen körülöttem a táj
Messzire sodort tőled az élet
Egyedül vagyok, szívem reszket, félek
Félem a magányt, mi maradt nekem
Belőled egy darab, míg nem vagy velem
Elmúlt minden, az otthoni meleg
Felettem a reménytelenség bús madara lebeg
Hideg, havat hozó felhők jönnek
Lelkemen vaskos láncok csörögnek
Lassan száll el belőlem az élet
Görcsösen kapaszkodnék, a zuhanástól félek
Zuhan a lelkem a magány sötétjébe
Lent egy árny már vár, itt az utam vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Katrina ·
Szép vers
deni a villám ·
köszönöm, amikor írtam messze voltam mindentől, ami jó