Fájón törnek fel belőlem a szavak
Üres, sivár a lelkem, kiszáradt sivatag
Nincs enyhülés, arra mi fáj
Ismeretlen idegen körülöttem a táj
Messzire sodort tőled az élet
Egyedül vagyok, szívem reszket, félek
Félem a magányt, mi maradt nekem
Belőled egy darab, míg nem vagy velem
Elmúlt minden, az otthoni meleg
Felettem a reménytelenség bús madara lebeg
Hideg, havat hozó felhők jönnek
Lelkemen vaskos láncok csörögnek
Lassan száll el belőlem az élet
Görcsösen kapaszkodnék, a zuhanástól félek
Zuhan a lelkem a magány sötétjébe
Lent egy árny már vár, itt az utam vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Katrina ·
Szép vers
deni a villám ·
köszönöm, amikor írtam messze voltam mindentől, ami jó