Fájón törnek fel belőlem a szavak
Üres, sivár a lelkem, kiszáradt sivatag
Nincs enyhülés, arra mi fáj
Ismeretlen idegen körülöttem a táj
Messzire sodort tőled az élet
Egyedül vagyok, szívem reszket, félek
Félem a magányt, mi maradt nekem
Belőled egy darab, míg nem vagy velem
Elmúlt minden, az otthoni meleg
Felettem a reménytelenség bús madara lebeg
Hideg, havat hozó felhők jönnek
Lelkemen vaskos láncok csörögnek
Lassan száll el belőlem az élet
Görcsösen kapaszkodnék, a zuhanástól félek
Zuhan a lelkem a magány sötétjébe
Lent egy árny már vár, itt az utam vége.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások