Talán?

Talán Te meg fogsz érteni
Igazán még egy lány sem tudott
Pedig őszinte voltam mindig
de, nekik minden szavam hallgatott.

Vad marcangoló mélység
mit vétettem? S miért vagyok?
Miért szól bentről néma sikoly?!
Amit csak én, csak én hallhatok.

Hiányoztál! Azt mondod szeretsz?
Én nem mondom csak átadom.
Egy halk csókkal, egy öleléssel
egy könnycseppel, ha akarom.

Lázongó álmok gyötörtek éjjel
ki fontos volt nekem, elhagyott.
Üldözött! Futottam s a kétség
a kétség volt az, ki megfogott.

Talán Te őszintén figyelsz
és vágysz reám igazán.
Én hiszek benned! S Te hiszel?
E zavaros, furcsa éjszakán.