Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Scylla: Várjuk a folytatást.
2026-05-23 22:04
P.Valley: Szia! Köszönöm kérdésed! Igen,...
2026-05-20 23:50
laliboy: Azt hiszem egy hasonló "nyaral...
2026-05-19 15:35
Asszisztencia: Szia! Lesz folytatás?
2026-05-16 12:44
kaliban: Jöhet a folytatás!
2026-05-15 19:48
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Talán

Talán elolvad a jég
és fellobban a tűz,
Nem lesz a múlt,
az emlék, ami mindig elűz.
Elmúlik a keserűség
és nem kísért már,
Hiszem, hogy a fájdalom
nem jön el- a boldogság után.
Talán megszelídíthetsz
és nem élek vadként többé,
Újra elhiszem, hogy
velem lehetsz örökké.
Talán érezni akarom
milyen remélni,
milyen rólad álmodni,
s az emlékeddel felkelni.
Talán el akarom hinni
újra a sok hazugságot,
Egy másik világban élni
és nem venni észre a valóságot.
Talán újra szeretném, hogy
fogja valaki két kezem,
és azt hazudja:
Nem tud élni nélkülem.
2002.02.22.
Hasonló versek
3224
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
2985
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
További hozzászólások »
D.S. ·
Szomorú és tetszett.

Marokfegyver ·
Alsós lehettem, a napközis termünk két utcára nézett. Hosszas cihelődés után eleredt az eső, először hatalmas cseppekben, majd özönvízszerűen, de csak az egyik oldalon. A túlsó ablakokból - mintha nem 15-20 méterre lennének, hanem kilométerekre - hosszú percekig még a napsütés látszódott, zápornak-zivatarnak nyoma sem. Mintha éppen felettünk osztották volna kétfelé a világot. Rohangáltunk ide-oda, csodálni ezt a furcsaságot. Az eső érdekesebb volt.
Érdekes a versed, átérezhető, de szaladj át a túlsó ablakokhoz, és írd meg, ott mit látsz!


artemyss ·
Köszönöm! :kissing_heart:

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: