Talán elolvad a jég
és fellobban a tűz,
Nem lesz a múlt,
az emlék, ami mindig elűz.
Elmúlik a keserűség
és nem kísért már,
Hiszem, hogy a fájdalom
nem jön el- a boldogság után.
Talán megszelídíthetsz
és nem élek vadként többé,
Újra elhiszem, hogy
velem lehetsz örökké.
Talán érezni akarom
milyen remélni,
milyen rólad álmodni,
s az emlékeddel felkelni.
Talán el akarom hinni
újra a sok hazugságot,
Egy másik világban élni
és nem venni észre a valóságot.
Talán újra szeretném, hogy
fogja valaki két kezem,
és azt hazudja:
Nem tud élni nélkülem.
2002.02.22.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Érdekes a versed, átérezhető, de szaladj át a túlsó ablakokhoz, és írd meg, ott mit látsz!