Talán nevetsz

Száz madár csicsereg
A rügyező fákon,
Szerelemtől repes
Száz tavaszi álom.

De minden száz álomhoz
Tartozk egy szegény,
Kínok között rombolt,
Csalfa, bukott remény.

Ha nem kínod szül meg
Benned új álmokat,
Sosem tudhatod meg,
Milyen a kárhozat.

Fájdalmas az élet,
Ha nem lelsz kiutat:
Ha meggyötört lelked
Gödör mélyén kutat.

Angyal száll most közénk,
Szárnya terebélyes,
Szeretete miénk,
Kardja viszont véres.

Azt mondja, hogy megvéd
Kíntól és romlástól.
Aztán minden elvész
Isten haragjától.

Csend lesz majd és sötét,
Körbe holtak hada:
Nem hallik már többé
Madaraknak dala.

Most talán még nevetsz,
De gyilkos az élet:
Kit leginkább szeretsz,
Azzal öl meg téged.