Tudom, nem lehetsz enyém,
s nem nekem szánt az ég,
mégis él a remény,
még az utolsó fény,
csurran-cseppen még,
az elfeledett remény,
álmos, öreg költemény...
E dal,
eltakar.
Nem tudom, ki vagyok, nen tudom, miért
imádok valakit valamiért!
Fáj az iagzság,
ez egy aljas hazugság,
hogy feladom én, pedig nem!
Nem nem jó, csak veled élnem!
Mégha ártalmatlan pillantás szökik éjben is...
Akkor is te nézel rám,
nem más,
csak te, kiért eped a lelkem!
Utca mocskát magamra szedtem
mert mi értelme ott meghalnom, ha már nincs kiért élnem?!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ismertem rég egy lányt
S ennyi év után
Rágondolni nehéz
Küzd a szív s az ész
Mert nem volt jobb barát
Ő csendben tűrte
Örömét és bánatát
És nem mondhatta...
S ennyi év után
Rágondolni nehéz
Küzd a szív s az ész
Mert nem volt jobb barát
Ő csendben tűrte
Örömét és bánatát
És nem mondhatta...
Nem versnek szántam, talán inkább dalszöveg . Ugyanis azon az estén Blues zenét hallgattunk, (egy rövid ideig) .
Tehát lassan olvasandó és képzeld mögébe a zenét .
Tehát lassan olvasandó és képzeld mögébe a zenét .
Hozzászólások