Tudom, nem lehetsz enyém,
s nem nekem szánt az ég,
mégis él a remény,
még az utolsó fény,
csurran-cseppen még,
az elfeledett remény,
álmos, öreg költemény...
E dal,
eltakar.
Nem tudom, ki vagyok, nen tudom, miért
imádok valakit valamiért!
Fáj az iagzság,
ez egy aljas hazugság,
hogy feladom én, pedig nem!
Nem nem jó, csak veled élnem!
Mégha ártalmatlan pillantás szökik éjben is...
Akkor is te nézel rám,
nem más,
csak te, kiért eped a lelkem!
Utca mocskát magamra szedtem
mert mi értelme ott meghalnom, ha már nincs kiért élnem?!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Elhalkul bennünk az éber világ
A folyó köveket hord körénk
Egymásban elveszünk köd fátyolán
Áttörve a nap száll fölénk
Ha eljön a hajnal így ébredünk fel
Nekünk...
A folyó köveket hord körénk
Egymásban elveszünk köd fátyolán
Áttörve a nap száll fölénk
Ha eljön a hajnal így ébredünk fel
Nekünk...
Nem versnek szántam, talán inkább dalszöveg . Ugyanis azon az estén Blues zenét hallgattunk, (egy rövid ideig) .
Tehát lassan olvasandó és képzeld mögébe a zenét .
Tehát lassan olvasandó és képzeld mögébe a zenét .
Hozzászólások