Szisszámnak

Vártam valamire már régen
te voltál az mostmár egészen érzem.
Éreztem mindig, hogy szomorú a szívem,
Mert nem volt neki senki,kit szívemböl kértem
kértem az istent, hogy adjon neki szerelmet,
és életemnek értelmet.

Életem értelmet kapot,
mikor a szerelem ajtomon bekopogot.
Nem tudtam addig a pillanatig,
hogy hova tegyem ezt a csodás érzést
hísz szívemben elállitotta
ezt a régen fájó vérzést.

Hísz sebes volt szívem
és vérzet minden éjjelen
mert arra gondoltam
mikor lelem meg igaz szerelmem
Kivel leélhetem életem,
És meghalhatok békésen.

Köszönöm neked hat istenem,
hogy valóra váltottad kérésem.
Hisz boldoggá tetted így életem,
mert megtaláltam kedvesem.
" Te vagy az Szisszám Ó szerelmem
Rád gondolok minden éjjelen."