Szint hoztál szürke napjaimba,
Zengett a fülem álmomban.
Egymás karjait kerestük,
Régóta nem szerettünk!
Engem igazán szeretni nem lehet,
Te ezt is feledteted velem!
Lényeddel együtt újra ember vagyok,
Emlékeimet magam mögött hagyom!
Kellessz nekem,mint fény az éj hangjaiba!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
Friss hozzászólások
gezu98:
Nem fogott meg ez az indulás.
2025-05-14 21:58
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Írj bátran többet!