Szeretlek...

A nap már messze járt,
De a hold még csendben várt,
Várta a pillanatot, hogy felragyogjon,
Felragyogjon azon a szomorú nyári napon.

Ezt várta a fiatal lány is,
Kinek szíve darabokban máris,
Összetörte a szerelme,
Ki viszont nem szerette.

„Szeretlek”, pedig ezt mondta,
mondogatja a lány sokadszorra,
Szíve nem fogadja el mi történt,
Úgy látja már itt a vég…

Midőn a hold feljöve,
A lány kést vesz kezibe,
Szeretlek, tudd meg,
Szeretlek örökre!