Szeretlek

Nem gondoltam volna,
hogy ez a szerelem.
Szívem heves érzésektől hangos,
lelkemben könnyed szellő susog-
Édes, mikor Rád gondolok.

Szemeid mámoros fénye,
életem éltető reménye,
gondolatom körülötted forog
mióta megláttalak
se éjjelem, se nappalom.

Mindez miattad van,
hála neked Édes,
hogy szívem s lelkem
ennyi élménytől ékes.

Naponta ezerszer
csak rád gondolok
és őszintén hiszem azt,
hogy ez kölcsönös dolog.

Testem minden porcikája
utánad sóvárog,
miért ne lehetnénk együtt
oly nagyon boldogok!

Gondolkodás nélkül róvom a sorokat
s szívem eközben egyre csak dagad.
Feszíti a láng,
a szerelem lángja,
mely csak érted ég forrón,imádva.

Vannak,kik szerint
minden érzés felesleges,
de én tudom,hogy érted
igazán érdemes.

Gondolsz-e rám annyit,mondd,
mint én Terád kedvesem?
Nem élhetem nélküled az életem
siváran,üresen.

Látod kedves,mily bonyolult
dolog ha a szív szerelmes.
Nincs még egy ilyen igaz érzés,
melyre az ember jobban érdemes.

Mikor meglátlak érzem
nincs erő,mely megváltoztatná
bennem szívem érzéseit,
miszerint az élet rövid
ám a szeretetet mit érzek
nem gátolja a lélek határa,
az örök elmúlása.

Minden este,mikor
álomra hajtom fejem
te is ott vagy velem,kedvesem
és ha reggel madárdal ébreszt
te vagy az első kit szívem s
lelkem egyaránt,igazán érez.

Életemben új fejezetet nyitottál,
létezésemnek új értelmet adtál,
borús napokra derűt hoztál nekem,
és most már tudom,hogy ez a
Szerelem!