Szerepjáték

A Nő


Parfümének dús könnyei
Keblei árnyékába
Belesírnak.

Szempilláival fésüli
A felhőt, simogatja
A Holdat.

Titkon öleli,
Szívébe zárva,
Min erős lakat.



A Férfi


Lakatot tör fel,
Egekbe emel,
De gyönge, mint harmat.

Könnyű táncba lejt,
De retteg, ha holnapot sejt.
S könnyet sosem mutat.

Napot, Holdat ígér,
De csillagot sem ér,
S elfelejt, miután csókot ád.



A Nő búcsúja


Hideg csempéhez simul arcom,
S rekedt hangon
A világba suttogom végem.

Nyakának hajlatába
Csókot lehelvén
Szertefoszlom éj sűrűjében.




A férfi búcsúja

Őrzi emléke nyomát
Még az ágy,
Hűlt helye akár
Az elcsitult vágy...