Szerencse fia

Nekem soha nem volt szerencsém,
Mindig kukacos a cseresznyém
Fortuna szemei nem láttak,
Még tollat sem nyertem, nem házat.

A szerencse mostohafia,
Én vagyok, ebben már nincs hiba.
Mi az akkor, ami éltet?
Miért nem rúgom ki a széket?

Csak állok, kötéllel a nyakamon,
Velem szemben árnyak a falakon.
Szerencsétlen, selejtes vagyok,
Jobb lesz talán, majd ha meghalok.

Lendítem a lábam hirtelen,
De mégis gyáván lefékezem.
Nem tudom megtenni sajnos még,
De én érzem, billeg már a szék…