Szerelmi Vallomás

Kigyúlnak a csillagok,
Kigyúlnak a vágyak!
Csillagtalan éjszakákon,
Mindig téged várlak!
Tudom, hogy nem jössz,
mégis oly jó várni.
Hazudni kell a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.
Tudom, hogy nem szeretsz,
hogy másnak élsz,
Rajtam csak nevetsz,
ha bánat ér.
De én megpróbállak feledni,
vége már.
Ha majd boldog leszel,
gondolj néha rám.
Legyen-e levél szerelmi vallomás,
Rajtad kívül nem szerettem
így még senki mást.
Valaki titokban téged szeret,
valaki boldog ha szemedbe nézhet,
valaki szemében könny ragyog,
s hidd el ez a valaki én vagyok.
Mit tegyek, hogy ne gondoljak rád?
Gyere vissza, hazudj tovább.
Te gyújtottad a szivemet lángra,
Hogy azután eltipord a porba.
Ha szeretni meg tudtál tanítani.
Taníts meg arra is, hogyan kell FELEDNI!