Szerelem

Különös szó mire nincs magyarázat,
Érzed, de megfogni nem tudod,
Szíved lángol, és hevesen dobog.
Mikor meglátod kedvesed újra értelmet, nyer életed!
Mert nélküle nincs élet csak halál
De ha megcsal az a maga a kínhalál.

Szíved hideg és rideg.
Nem dobog tovább...Minek?
Hisz ha nem szeretnek, miért dobogjon?
Nincs egy szerelmes lélek, kiért dobogjon.

Kinézel az ablakon és látod a szép párokat.
És úgy érzed szíved fájdalma határtalan.
Lassan felöltözöl és lemész a boltba,
Visszaemlékezel a múltra.

Átéled újra szíved hevességét, dobbanását, lángolását,
Kívánod, akarod ezt az érzelmet,
De rájössz, hogy nincs kiért érezni ezeket.

Hazamész és lefekszel az ágyra,
Előveszed pengéd,
És a karodba vágod.

Bekopognak az ajtón, de a volt párod,
Már csak élettelen tested látja.
Fájdalmában megszakad a szíve,
De egy utolsó forró csókot lehel ajkaidra szépen, gyengéden.

Csak annyit akart mondani „bocsánat”...de nem vártad meg,
S inkább halálod-választottad.

Mennyország kapuján látod az elmúlt perceket,
És érzed nem most kellett, volna megtenned tetted.
Hallja ezeket, a szavakat Szent Péter is és azt mondja:
Ha vissza akarsz kerülni, akkor csak gyónd meg bűneid.

Nem is vártatod tovább,
Meggyónod bűneid és vissza is jössz már.
Látod párod,
Miközben sír párnádon.

Megszólítod:
Itt vagyok drágaságom...