Remegő kezekkel nyúlok a dobozért
Könnyes szemekkel gyújtom a gyufát
Remegő ajkakkal szívok a nyugtató füstért
Könnyem az égő cigire csepeg, s én nem tudom okát.
Remegő hanggal szólok; a szóból kiáltás lesz
Körmeim alatt penészes, öreg vakolat
Talán nem látom, ez most velem mit tesz...
Ok nélkül kaparom, marom a falat.
Újabb szál, újabb szál kell, s ez nem elég
Kezem az üveget keresi, nyúl érte
Már körülöttem minden ég. A világ ég.
A lángok sem rejtik a menekülőt... hiába kérte.
Fájdalom, füst, alkoholbűzös kábulat
Hányinger és szédülés - csak ez van már velem
Részegség, szánalom, csak ez maradt
Mióta elmentél erről szól az életem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások