Apró emlékfoszlányok szaggatják szívemet
A szomorúság könnyedén maga alá temet
Boldog lehettem én is egykoron
De a fájdalomnál én jöttem soron.
Magam elé képzelem két égő szemed
Míg tétován megfogom remegő kezed
S akkor, abban a pillanatban éreztem
Erre, csak erre az érzésre éheztem.
Fájdalom kínoz, mert hagytalak
Tudtam, Te nem születtél rabnak
Hagytam, hogy elmenj, nem mondtam: Akarlak!
Boldog voltam, mert láttalak szabadnak.
S Te szárnyaidon könnyedén repültél tova
Nekem pedig nem maradt más, csak e sötét szoba
De érzem, egyszer még együtt szállunk tova,
S nem marad más, csak szerelmünk égő nyoma!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?