Apró emlékfoszlányok szaggatják szívemet
A szomorúság könnyedén maga alá temet
Boldog lehettem én is egykoron
De a fájdalomnál én jöttem soron.
Magam elé képzelem két égő szemed
Míg tétován megfogom remegő kezed
S akkor, abban a pillanatban éreztem
Erre, csak erre az érzésre éheztem.
Fájdalom kínoz, mert hagytalak
Tudtam, Te nem születtél rabnak
Hagytam, hogy elmenj, nem mondtam: Akarlak!
Boldog voltam, mert láttalak szabadnak.
S Te szárnyaidon könnyedén repültél tova
Nekem pedig nem maradt más, csak e sötét szoba
De érzem, egyszer még együtt szállunk tova,
S nem marad más, csak szerelmünk égő nyoma!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?