Szakítás

Azt hittem semmi sem változott,
de hirtelen hűtlenül itthagyott.
S útra kélt belőlem a jobbik énem
azóta szüntelen pezseg a vérem.
Azóta járom egyedül a világot,
s valahogy mindent más színben látok.
Győzni nélküle kedvem nincsen,
hisz ő volt nékem minden kincsem.
Emlékeim szerteszórtak,
"ez csak álom"-mások szoltak.
Elvitte kedvem a kis hűtlen
s vele ment a jobbok énem.
Visszatekint mosolyogva,
de nem gondolok semmi rosszra.
elment tőlem,itthagyott,
mégcsak el sem búcsúzott.
Most már teljes szivemből érzem,
nem Ő volt az igazi énem!