Szabadulás.

Megtanultam-e az élet komoly oldalát nézni,
A szerelemtől nem megijedni, és nem félni?
Te vagy az igazi félelmem,
És bár már mióta nem szólunk egymáshoz, rengeteg kétséggel telik meg a szívem.
Szörnyű volt ez az évem,
Belédszeretek, mikor már rég azt hiszem:
Nem szeretlek, elmúlt a varázs, és a szerelem.
De múlik, tudom, és mindig tudtam,
Azóta, mióta megláttalak a barátnőddel, mikor hazafelé sétáltam.
Az álmaimban kergetsz, űzöl,
Tekinteteddel rajtam időzöl,
Hajtogatod, hogy a tied vagyok, senki másé;
Szabadulni akarok tőled, elmenekülni mindörökké.
Tudom, a négyévnyi szerelem-szenvedésért én vagyok a hibás;
Beleéltem magam, de biztosan érzem,jön ám a kiokulás: A megkönnyebbítő Szabadulás.