Szabadság

Kék ég, mit napfény hasít szét,
vad szelek szárnyán kergetőzöm,
madarak boldog csapatával.
szabad szív, magányos lélek,
szárnyal megállíthatatlanul.

Nem tartja fel semmilyen erő, vagy parancsoló szó.
Égetheti forró fénye napnak,
hűtheti hideg esője őszi zivatarnak.
Mintha álmait kergetné,
vagy menekülne vágyai, gondolatai elől?

Eszét kitölti félelem,
s vele valami őrült boldogság.
Szabadság, édes erő...

de megakadályozzák rémálmok szellemei,
mikor hideg láncokkal kötik földhöz,
s a szív, a lélek elfeledi régi vágyát, édes álmát,
talált s elvesztett Szabadságát.