Sugárzási ciklus V. - Militarista himnusz

Csapdába esve a nap hevében!
csak fájdalom van, s gyötrelem.
Csapdában a romlottság hevében!
Minden olyannyira könyörtelen!
A bűn kifizetődik, a rossz jól jár,
a kicsi téren, kis falum közepén
egy tömeggyilkos szobra áll,
és mosolyog szörnyű tettén!
Kik uralják e világot most?
Kicsoda az, ki a trónszéken ül?
Az emberiséget pusztulásba viszi,
és csak mosolyog szemtelenül!
Jólétet és igazságot ígér,
de hazugság minden szava.
Pénzre és hatalomra éhes,
nézd, hogy a markát tartja!
Nem ő a mi vezetőnk,
neki köztünk nincs hatalma!
Büszkeségünk és méltóságunk
a romlottságot elnyomja!
Harcosok vagyunk mindannyian
egy becsületesebb célért.
Együtt vagyunk, mégis egyedül,
senki nem tudja, miért.
Igaz kézben van a fegyver,
igaz halált oszt kezünk.
Becsületben élni, és meghalni,
erről szól az életünk.
Szabad elme és akarat
áll szembe a hódítóval.
A régi rendet követjük mi,
szemben elme-elnyomással!
Rabszolgái az új társadalomnak
nem voltunk, nem leszünk.
Hogy mik vagyunk, és mik voltunk,
múltunk sosem feledjük.
Ismeretlen célért menetelünk
a mindenbe, s a semmibe.
Legyen bár ostrom s halálos harc,
fegyvert a kézbe s előre!
Tisztességben élni, s meghalni,
számunkra egyetlen feladat.
Elpusztítani a meglévő rosszt,
s megalkotni a jó újat!
Katonák vagyunk, harcosok,
soha nem felejtünk, nem bocsátunk.
Nézik lobogó zászlónkat,
ki nem ellenségünk, az barátunk.
Óvni és szereti a hazát,
a sokat szenvedett országot.
Védeni a békét, tenni a jót,
legyőzni minden elnyomót!
Nézd hát vissza, mi lett az ember,
mi volt régen, és milyen ma!
Semmi sem igaz, semmi nem szent.
Egy igaz van csak: a fegyverek szava.
Jönnek és mennek sok-sok évek,
s jönnek új, tiszta hajnalok,
kiáltsa sok millió szabadulni vágyó:
sokáig éljenek a harcosok!